dezgette, míg a ház ura meg nem érkezett. Bethlen nemcsak maga óhajtotta Kazinczyt megismerni, hanem mint a nagyenyedi collegium fōkurátora a collegium tanárait is meg akarta vele ismertetni ; tehát alig hogy megérkezett kastélyába, legott megizente a tanároknak, hogy másnap az iskolában tartózkodjanak, hogy Kazinczyt fogadhassák. Másnap, aug. 22-ikén maga a gróf vitte Kazinczyt leányával s cselédjeivel együtt Nagy-Enyedre s ott »huszonnégy óráig vele mulata, magát, cselédjeit, lovait ő tartotta. 10 Bethlen gr. Kazinczyt a collegiumban Hegedűs tanár vezetésére bízta, kit azonban később dolgai elszólítottak Kazinczy mellől s Benkő Ferencz kalauzolta. Kazinczyt mindenekelőtt a Báróczy hagyománya érdekelte, továbbá a Bod Péter és Benkő József gyűjteménye. A gróftól sok becses adatot hallott a Bethlen családra, kivált Bethlen Miklós kanczellárra vonatkozólag; örűlt, midőn a gróf megismertette őt a collegium átalakításának terveivel is, a melyek szerint három év mulva csakugyan lerakták a collegium új épületének alapköveit. Bethlen nagyon szívén viselte az intézetnek mind szellemi, mind anyagi állapotát. Még »legszorgosb foglalatosságai között is feljárt a leczkékre, az ifjakat váratlanúl kikérdezte s olykor három óráig is, s őket mindenekfelett a classica literatura szeretetére gyúlasztotta, mert ez valóban mindenekfelett való«.11 Nagy-Enyedről Tordára utazott Kazinczy, hol Szabó Sámuel tanárt és Gyöngyössy Jánost szerette volna még egyszer látni, de egyiket sem találta szállásán. Megindult tehát Kolozsvár felé, a melynek fellegvárát a teleki tetőről most kedvére szemlélheté. Aug. 27-ikéig maradt most másodizben Kolozsvárt, nagyrészt Kenderessy Mihály társaságában. Fölkereste a könyvárúsok boltjait, hogy Berzsenyi műveinek második kiadását megkaphassa s Döbrenteinek elküldhesse; azonban még nem érkeztek meg az új kiadás példányai, s így a Döbrenteinek tett igéretét be nem válthatá. Fölkereste Schmelzer szobrászt is, hogy mellképét gipszbe öntesse. Aug. 26-ikán Tholdalaghy Lászlónénál együtt ebédelt Kenderessyvel, Gyárfás és Sebes kormányszéki titkárokkal, s ez alkalommal »tudomány, komoly kedv, dévajkodás váltogaták egymást. Különösen a Kenderessy adomái szórakoztatták, a melyek közül néhányat Erdélyi Leveleiben is megörökített. Még Tihó és Zsibó voltak hátra, hová menni szándékozott, s hol erdélyi utazását be akarta fejezni. Már jul. 24-ikén tudósította Cserey Miklóst, hogy nem hagyja el addig e szép földet, míg őt keblére nem öleli. »Erdélyi örömeimet Zsibó és Tihó fogja berekeszteni írja hozzá ott élem ki magamat kedvemre, s a mint rég ólta óhajtottam. Várj kiterjesztett karokkal s készülj neki, hogy veled létem oly tanító legyen, mint minden leveleid.< 12 Wesse 10 1816. okt. 7. Dessewffy J.-hoz írt lev. U. o. 344 1. 12 Kaz. F. Lev. XIV. köt. 249–250. 1. lényinek szintén megírta két izben is, hogy Zsibót, a szent helyet< utoljára fogja hagyni: »Utazásomnak vége s örömeimnek koronája Zsibó lesz.<< >> Feleségem - írja 1816 aug. 12-ikén Wesselényihez azt parancsolá, hogy nálad addig mulassak, míg te fogod parancsolni, s te tudod, hogy nálad örömmel mulatok. De ne feledd, hogy harmadik holnapja, hogy feleségemet nem láttam.< Lemondott arról a tervéről, hogy krasznai barátját, Cserey Farkast, ismét fölkeresse; különben is azt remélte, hogy barátja fog hozzá átrándulni, ha majd ő Zsibóra érkezik. Aug. 27-ikén este csakugyan Tihóra ért Kazinczy. »Ime láttam írja Buczy Emilnek azt a nagy embert, a kit sok esztendők ólta csodálok és szeretek.« 13 Mintegy háromnegyed napig volt együtt Cserey Miklós Kazinczyval, s midőn másnap, augusztus 28-ikán Kazinczy Zsibóra hajtatott, Cserey Miklós is átrándult hozzá egypárszor, hogy néhány órácskáját Kazinczy látásával s társaságával édesítse«. Cserey Miklós magyaros őszinteséggel fogadta még személyesen nem ismert barátját. »Legbecsesebb napjaim közé számlálom azt, írja hozzá melyen legelébb megláttalak; a következő, melyet pusztás házomnál együtt tölténk, hasonló vala, s annak örömét a harmadikon és a negyediken újitni kivántam, újítottam is, a mennyiben elmúlhatatlan foglalatosságaim engedték. «< 14 Kazinczy inasát, ki már Nagy-Enyeden rosszul lett, szintén Cserey Miklós gyógyította svájczi tincturával s később küldte át Zsibóra. Zsibón Kazinczy hat napig időzött. Várta Cserey Farkast, de őt torokbaja miatt orvosai most sem eresztették. »Tudván írja Cserey Farkas Kazinczynak - mennyi örömök várnak honodban nem is merlek ide hivni; azonban, ha lehetséges, kérlek, akármi rövid mulatásra tedd szerencséssé jelenléteddel nem láthatásodon búsúló barátodat.« De Kazinczy sem akarta zsibói örömeit megosztani, s így ezúttal nem találkozott Cserey Farkassal. Ellenben Buczy Emil és tanítványa, Kornis Mihály gr., siettek őt meglátogatni a Wesselényiek ősi kastélyában; itt tartózkodott Bölöni Farkas Sándor is, és ezeknek a társaságában repültek az órák, napok egymásután, mint egy szép álom tarka képei. Kazinczy sokat beszélt ifjú barátjainak az id. Wesselényi Miklós báróról, a kinek életrajzi adatait már rég gyűjtögette. Buczy Emil föl is szólította, hogy írja meg végre a tervezett életrajzot; Kazinczy azonban csak Erdélyi Leveleiben szánhatott nehány lapot a tőle oly sokszor magasztalt kiváló ember emlékezetének; külön munkában sohasem teljesíthette oly melegen ápolt szándékát. A Wesselényiek zsibói birtokán Kazinczyt az ember mellett legjobban érdekelte a ló, a Wesselényiek régi büszkesége, a zsibói ménes. Mert abban a meggyőződésben élt, hogy ez épen oly 13 1816 aug. 27-ikén írt lev. U. o. 269. 1. > kevélysége a nemzetnek, mint a marosvásárhelyi és gyulafehérvári könyvtár s a nagyszebeni képtár. Már midőn 1805-ben, első izben, Zsibón volt, fölötte nagy kedvvel nézegette a ménest; azóta az ifjú báró nevelőitől, Tőkés Mihálytól, később Pataky Mózestől számos adatot szerzett össze arra vonatkozólag. S most hosszabb ideig tartózkodván Zsibón: apróra megismerte a különböző fajokat, a lótartás és tenyésztés módjait, az idomítás sokféle fogásait. S az Erdélyi Levelek írásának egyik főczélja épen az volt, hogy a zsibói ménesről méltó képet rajzoljon. Wesselényi az által is emlékezetessé akarta tenni atyai barátjának Zsibón töltött napjait, hogy egy szép paripával ajándékozta meg. Egyik istállóból mintegy tizennyolcz paripát vezettetett ki s felszólította Kazinczyt: válaszszon egyet közülök magának. Máskor — beszéli Kazinczy ezt minden tartózkodás nélkül azonnal megtette volna; de most, miután Wesselényinek mintegy százezer forint kára volt lovaiban, vonakodott a felszólításnak engedni. »Ugy én választok neked szólt Wesselényi s intett lovászának, hogy melyiket vezesse közelebb. A lovász egy kisebb növésű angol fajt vezetett eléjük. »Ez mondá Wesselényi a te növésedhez leginkább illik; nem nagy, de az általad szeretett Almanzornál nem kisebb. De minek előtte kiadnám kezemből, hadd legyen az az örömem, hogy még egyszer ráülhessek. Erre az ifjú báró a ló hátára pattant »s nehány kerengést, nehány szökést teve vele. Angol nevet adtak legott a paripának. Kevélykedem a lóval írja Kazinczy Horváth Ádámnak nemcsak, hogy zsibói, hanem azzal is, hogy ajándék, mert szeretetet mutat.<< 15 Szeptember 3-ikán vett búcsút Kazinczy Zsibótól. Wesselényi és Bölöni Farkas két inassal lóháton kisérték Kazinczy kocsiját Hadadig, Wesselényi Farkas házáig, hol megszálltak. Az ötödikére viradó éjt álmatlanul töltötte Kazinczy ifjú barátjával. Wesselényi kérte meg, hogy míg ő vissza nem indul, ne feküdjenek le. >Elvontuk magunkat írja Kazinczy Farkastól és a ház gyermekeinek nevelőjétől, s éjünk úgy múla el, mint a legboldogabb, melyet ember élhet. S hogy a baráti szeretet poharát fenékig üríthesse, midőn reggel lekisérte Wesselényit és Bölöni Farkast az alsó udvarba, úgy kivánta, hogy erdélyi barátai között a Wesselényi végső csókjával léphesse át Magyarország határát s ezért nem engedte, hogy Bölöni Farkas is megcsókolja. 16 Wesselényi Farkas bárónál még egy napig időzött s 6-ikán indult meg Hadadról. 7-ikén Nagy-Károlyba ért. Az ajándékló szépségét mindenki bámulta, s Kazinczy büszkén mondá mindenkinek, a ki eredetéről kérdezősködött, hogy honnan kapta. Szerencséje volt Kazinczynak, hogy nem azon az úton tért vissza felé, 15 Erd. Lev. U. o. 328. 1. 1816 szept. 13-ikán írt lev. Kaz. F. Lev. XIV. köt. 281. 1. 16 Erd. Lev. U. o. 330. 1. a melyen Erdélybe ment; mert épen akkor fosztogatott arra egy hetven haramiából álló banda, melynek vajdáját, egy Kovács nevű nemes embert, pár nappal azelőtt fogták el. Bihar, Szatmár és Szabolcs megyék »hajtást tartának rájok« s harminczat elfogtak közülök a vajda után«.17 Kilépvén Erdélyből, Szatmár síkján visszatekintett a dombos földre, a mely annyi örömet adott neki, s egy epistolához kezdett, a melynek csak kezdősorait írta meg: Domb s völgy, meg völgy domb s domb és völgy megint, Szept. 7-ikén Nyir-Bátorba ért s onnan küldte első sorait Gyulay Lajosnak. 9-ikén Liszkán hált, a honnan egy újhelyi embertől izent családjának érkezéséről. Megbízott embere azonban kellő időben nem juthatott Ujhelyre, s Kazinczyné csak közvetve hallotta a várva-várt hírt férje utazásáról, de tévesen, hogy szept. 10-ikén estére láthatja viszont férjét s leányát. Így tehát csak estére várta. Kis gyermekei azonban és tanulótársaik lesben állottak s minden pillanatban várták az érkezőket. Ebéd előtt kevéssel, a mint kocsija feltünt a dombon: a gyermekek elébe szaladtak, örömtől sikoltva. Kazinczy leszállt kocsijáról. Neje hallván a gyermekek zsivaját szintén férje elé sietett. »Zokogva, fuldokolva sírtunk mindketten írja Kazinczy s én egész mértékben érzém, mit vesztettem erdélyi megbecsülhetetlen örömeim által. E scéna nem talál szót kifestésére. Nem bánhatom, nem bánom, hogy láttam Erdélyt; örvendek sorsomnak, hogy azt az áldott földet, a Carlosz (t. i. Wesselényi) hazáját s Zsibót s annyi jó és nagy embert láttam; de sajnálom, hogy három holnapig voltam távol az én szeretetemre legméltóbb asszonytól. Elvesztett örömeimet illő lesz kipótolnom s ki fogom: sok ideig nem megyek el a háztól.« Gyermekeit egészségben találta, s míg távol volt, nagyobb kár nem érte.19 Kazinczy erdélyi utazásában szerzett tapasztalatát s ismeretségeit nemcsak erdélyi barátai előtt magasztalta, hanem mindenki 1 L. Horváth Ádámnak írt id. lev. 18 1816 okt. 7. Wesselényi M. b.-hoz írt lev. U. o. 340. l. 19 1816 szept. 13. Wesselényihez és Gyulay Karolinához írt lev. U. o. 275. és 278. 1. előtt, a kivel csak sorsa összehozta. Soha boldogabbnak nem érezte magát, mint Erdélyben. Ezt írja Gyulay Karolinának. Boldogságát igen nagy részben Döbrenteinek köszönhette, a ki leszámítva krassómegyei kirándulását, majd mindig vele volt. Egy nap híján három hónapba került utazása, »Sok idő! kiált fel a Döbrenteinek 1816 szept. 12-ikán írt levelében de mennyi öröm! és mely nagy öröm! Oh, mind a mellett, hogy sok idő, áldalak benneteket, édes barátim, a kik reá vevétek, hogy a jó Erdélyt és a világnak szeretetre legméltóbb háza népét meglássam. Így nevezem én mindég a dédácsit.« 20 Dessewffy Józsefnek feldicsekedve erdélyi barátai vendégszeretetével: pirulnia kell, ha Erdélyt Magyarországgal összehasonlítja. Sok anyagi áldozatába került ez utazás: de mily kimondhatatlanúl boldognak érezte magát a Gyulay-család, Cserey Miklós, Wesselényi, Cserey Mihály és Farkas körében! » Szebb három holnapot, írja Kis Jánosnak ha ide nem számlálom, a mit a szerelem ada, soha sem éltem. < 21 Anyagi áldozatának egy része a Gyulay-testvérek és Döbrentei szivességéből megtérült. Kazinczy a Gyulay-család körében említést tevén a fiscus újabbi követeléséről: panasza fogékony szívekre talált Döbrenteinél s Gyulay Karolinánál. Döbrentei kileste az alkalmat, hogy elvonhassa magát Kazinczytól nehány órára és Gyulay Karolinával tárgyalhassa a dolgot. Nehezen sikerült, mert Eugenia mindig »kis anyja« nyomában volt; de végre néhány szó elég volt, hogy a grófleány megértse Döbrentei óhajtását. Legott igérkezett egymaga, hogy mind az ötszáz frtot megküldi Kazinczynak, ismeretlenül; de Döbrentei tanítványát is bele akarta vonni a jótéteménybe, s maga sem akart részvétlen maradni. Így aztán megegyezett a két Gyulay-testvérrel, hogy Karolina kétszáz, Lajos százötven s ő szintén százötven frttal járul az összeghez, a melyet Fried Sámuel kassai kereskedő útján juttat Kazinczyhoz, mihelyt Erdélyből visszatér.22 A terv sikerült. Alig hogy haza ért Kazinczy: a megbízott kereskedő teljesítette Döbrentei kérelmét a nélkül, hogy egy szóval is elárulta volna, kitől érkezett hozzá a küldemény. Érdekes egyébiránt, hogy Kazinczynak a Dunán túl is találkozott egy ismeretlen jóltevője, a ki a fiscus követelését megküldötte Kazinczynak; csakhogy Kazinczy csupán a levelet kapta meg, a pénz elveszett. Soha jobbkor nem érhette volna Kazinczyt ez anyagi segitség, mint most. A mult évi bécsi, a mostani erdélyi utazása tetemes kiadásába került; gyermekeinek a nevelésére sokat kellett költenie, a szigorú időjárás miatt alig volt valami jövedelme, s az adósság terhe is rá súlyosodott. 20 U. o. 279. 1. 91 1816 szept. 13-ikán írt lev. U. o. 283. 1. 22 Döbrenteinek Kazinczyhoz 1817 márcz. 1-én írt lev. A M. Tud. Akad. Könyvtára: M. Irod. Lev. 4r. 53. sz. II. köt. |