Irodalomtörténeti közlemények, Volumes 8-9

Front Cover

From inside the book

Other editions - View all

Common terms and phrases

Popular passages

Page 178 - Nyögtök a rabságnak kínos kötelében ; S gyászos koporsóba döntő vas igátok Nyakatokról eddig le nem rázhattátok; Ti is, kiknek vérét a természet kéri, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, Jertek ! s hogy sorsotok...
Page 179 - Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti: „Álljon fel az erkölcs imádandó széki! Nemzetek, országok, hódoljatok néki! Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság, Törvény s egyenlőség, s te áldott szabadság." A föld kereksége megrendül e szóra, S látja, hogy érkezik a régen várt óra. A letapodtatott emberi nemzetnek Csontjaiból épült trónusok reszketnek. Rémülve szemlélik közelgető sorsok A vérre sovárgó koronás gyilkosok; Ők! kiknek még imént százezrek halála...
Page 180 - ... hold, a börtön csendje sa bujdosó éji szél képzetei mind a hangulat egységét szolgálják. Tökéletes elégia, melynek hatását a fenséges komolyságú klasszikus forma csak növeli. A kezdete és befejezése különösen szép. A rab és madár rapsodikus költemény. Egyenetlen jambikus sorai nem korlátozzák tartalmát, mely szabadon csapong, mintegy a megénekelt «ékes szavú, szép tollú, drága kis madár» tétova röptét követve. A fogoly követi tekintetével, elmereng...
Page 114 - Leveled második részét a párbajt illetőleg, attól én nem kevésbé undorodom vagyis nem tartom kisebb bolondságnak, esztelenségnek, mint te. Tudom én, hogy becsületemet senki el nem veszi, el nem veheti, és ha valaki elvenné, azt ugyan párbajjal vissza nem szerezhetném; de itt nem is becsületem jött kérdésbe, hanem bátorságom, s annak tanuját, fényes tanuját kellett adnom, nehogy feljogosítsak, felbátorítsak minden pimaszt, minden sehonnait, hogy velem packázzék, hogy...
Page 24 - Egyszer volt, hol nem volt- egy ember. Csak ide nem messze Gyalakután. Volt ennek az embernek annyi leánya, akár a rosta lika. de az egészre sem kellett annyit ügyelődni, mint a legkisebbre. Furfangosabb volt az adta leánya még az ördögnél is. Annyit sem hajtott apja szavára, anyja szavára, mint egy mákszem. Verték, ütötték : nem használt, A leány egyszer fogja magát s elszökik. Meg sem állott N'agyGalambfalváig. Hogy oda megy, beáll szolgálatba. Jó dolga volt, serény...
Page 40 - garabonczáskodó lelkét». »Hanem ő csakugyan imponál az embernek — írja tovább. — Abba a figurába szedi magát, a mely ezt mondja : Igenis, én, én vagyok a híres Bacsányi, s sorba járt minden uraságot az első regni bárótól fogvást az utolsó nem tudom miig».6° Talán a tudós társaság érdekében buzgólkodott, melyet nagyon a szívén hordozott mindig. Révaival, az ügy főmozgatójával összeköttetésben állott, sőt a saját állítása szerint, mikor Pozsonyban...
Page 169 - ... Gyöngyösi is, kit most becsmérelnek az epigonok, atyja volt a nemzeti jobb verselésnek s «nemcsak minden más régi valázó szegény verselőt könnyen meggyőzött s egészben elfelejtetett, hanem önnönmagát a Szirénának valóban nagy elmével s igazi poétái tűzzel, lélekkel bíró, de versei gyarlósága miatt már ma nem igen gyönyörködtethető szerzőjét is messze meghaladta légyen...
Page 31 - a pesti mindenséges tudományaknak királyi főoskoláiban tanuló társának* ajánlja könyvét, melynek megjelenését is valószínűleg az öreg Orczy bőkezűsége tette lehetővé. Érdekes és jellemző fiatal barátjához írt előszava, melyből egyrészt szeretet és hála, másrészt önérzet és komolyság sugárzik. » Nagyságod nagyra született nemes szive nem fő rendű vérből lett származásával, nem eleitől kölcsönezett fényességgel, hanem valóságos érdemekkel, nemes...
Page 44 - ... nem hangoztat forradalmi eszméket. Különben egészen határozott véleményt Bacsányi politikai gondolkodásáról bajos mondani ; bizonyos ingadozás vehető észre rajta, a mi életkörülményeiből eléggé érthető, azonkívül vannak életének homályos pontjai, melyeknek ismerete híján csakis föltevésekre támaszkodhatunk, ezek pedig a határozott állítást kizárják. Felvilágosult gondolkodása s merész eszméi, melyeket költeményeiben nyíltan is hirdetett, sokaknak...
Page 413 - Mindent megígézett mérges lehellete. Az udvari kopók s agarak morogtak, Benn az istállóban a lovak hortyogtak. Üstökbe ment Jancsi csatlós a kocsissal, Pörölt a kis Náni az öreg Marissal. Mihelyt a konyhába a fejét bedugta, Főbe verte egymást fazékkal a kukta. Fridrik szakács perbe szállván a dajkával; Leöntötte nyakát egy zsajtár csávával. Onnan a szálába bésuhanván Eris, Zúgni kezd a dáma és a gavallér is. Serteperthy uram azon kezd pörleni, Hogy ő az asztalnál...

Bibliographic information